a_priori

“Ültem némán. Körülöttem kacagástól zsibongó gyerekek, csendesen csacsogó társaságok üldögéltek a kiterített pokrócon megbújva a fa árnyékában. Én egyedül voltam, de mégis társaságban, önmagammal. Sokat vagyok egyedül, de mégsem érzem kínzó magánynak. Barátkozom lényemmel, amit eddig nem vittem sikerre. De  most beérni látszik az önmegbékélés. Minél inkább befelé irányítom a figyelmemet, annál inkább kifelé tágul… Tovább »

“Csillagteli ég alatt a gondolat Folyik szerte szét  Izzó pupilláim fénye A végtelenig ér Kérges szívem fátyolos baldachin alatt nyomja mellkasom medrét Ölelő sötétség oldozza fel Lelkemre, élet hintette poros terhét.”    ... Tovább »

“Kedves,  Mosolygó szívvel.. Ég Veled!”... Tovább »

“Talán ez az utolsó levelem, amit Neked címezek. Most kivételesen szeretnék lényegre törő lenni. Költői maníroktól mentes. Esetleg már avittnak tűnhet az utánad való vágyakozásom témája, de ez a kötet erről szól. Nem hiába a cím is erről árulkodik. Rólad.A mai napig bármit megtennék azért, hogy az ölemben tudhassalak. Azért, hogy halljam verseid sorainak tökéletes együtthangzását…. Tovább »

“Képzeld! Ma halottam felőled! Hallottam, hogy mennyire tiszta szívvel végzed a munkád! Pirosló orcád tündököl a mosolytól, amivel meghinted mások napját. Vígnak és boldognak tűntél. Azt mondták. Tűntél vagy az is voltál? Tényleg, milyen goromba vagyok, meg sem kérdeztem, hogy vagy? Remélem igazak a híresztelések, amik minap eljutottak hozzám. Kívánom a boldogságod. Szomjazom azt. Az… Tovább »

“Távol vagyok Tőled, így távol vagyok mindentől. Az élettől. Hol vagy? Mit csinálsz? Érzel? Én érezlek. Minden pillanatban. Érzem, amikor nevetsz, amikor bolyongsz a cikázó gondolataid között. Még azt is érzem, milyen ütemben veszed a levegőt. Te gondolsz rám? Eszedbe jutok? Szeretném hinni, hogy igaz, ami évek alatt kettőnk között történt. Nem játék, nem megalkuvás… Tovább »

Hiányzol… bensőm legmélyebb, majdnem elfelejtett, velejéből emészt fel a fullasztó, csöndes fájdalom, a tudatért, hogy nem érezhetem bőröm erezetével bőröd forróságát, nem csókolhatom meg gömbölyű homlokod, hogy nem nézel többé a szemembe, nagy, barna gyermeklelkedet tükröző tekinteteddel. Hallod?!… hiányzol. Sokat gondolok rád. Persze nem arra, amit tettél, hanem arra, aki vagy. Hiányolja lelkem lelkedet. Képzeld,… Tovább »

“Hogy miért nincs valakim? Mert nem Valakit keresek. Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar. A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy. A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék,… Tovább »

Megcsalt szív vagyok e én? Vagy csak tanulója az élet görbe tükrének? Fájdalom s rémisztő megnyugvás mi kéz a kézben járják elmém és lelkem tereit. Szívnek már nincs helye, hisz pokoli lángok martalékává vált, csak hamu festette fakó helye maradt mellkasomban. Ki az átvert? Ki a megalázott? Valójában nem én vagyok, hanem maga a bűnös…. Tovább »

Valóban mindegy, hogy kivel? Csak az a lényeg, hogy legyen valaki az ember mellett? Szeretni mindenkit, havonta, évente. Szeretni azt, aki szembe megy veled az utcán egy kis érdeklődést mutatva irányodba? Septiben képes elülni a káprázat a vak szemen. Kit szeretsz ezáltal? Magát az embert ízig vérig, csontig hatolóan vagy szereted azt, hogy “szeretnek”? Rajonganak?… Tovább »