“Képzeld! Ma halottam felőled! Hallottam, hogy mennyire tiszta szívvel végzed a munkád! Pirosló orcád tündököl a mosolytól, amivel meghinted mások napját. Vígnak és boldognak tűntél. Azt mondták. Tűntél vagy az is voltál? Tényleg, milyen goromba vagyok, meg sem kérdeztem, hogy vagy? Remélem igazak a híresztelések, amik minap eljutottak hozzám. Kívánom a boldogságod. Szomjazom azt.
Az én lelkem kiszáradt, épp úgy mint cserzett ajkaim. Attól a poros és elnyűtt vágytól, hogy kiszakítsalak mindennapos álmaim rengetegéből, bele a papír éles valóságba. Tudom, hogy te balgaságnak tartod ezt az önmarcangolást, de hidd el nekem nem az! Nekem te vagy az égető fagy és a parázsló napsütés is. Így vagy úgy, de megégetem magam Tőled. Elnézésedet kérem, ha esetleg még lelkem kopogtatás nélkül zavarja meg Tiédet. Igyekszem leszokni róla…”
Kommentek