a_priori

Levél Hozzád – töredék 3

“Képzeld! Ma halottam felőled! Hallottam, hogy mennyire tiszta szívvel végzed a munkád! Pirosló orcád tündököl a mosolytól, amivel meghinted mások napját. Vígnak és boldognak tűntél. Azt mondták. Tűntél vagy az is voltál? Tényleg, milyen goromba vagyok, meg sem kérdeztem, hogy vagy? Remélem igazak a híresztelések, amik minap eljutottak hozzám. Kívánom a boldogságod. Szomjazom azt.
Az én lelkem kiszáradt, épp úgy mint cserzett ajkaim. Attól a poros és elnyűtt vágytól, hogy kiszakítsalak mindennapos álmaim rengetegéből, bele a papír éles valóságba. Tudom, hogy te balgaságnak tartod ezt az önmarcangolást, de hidd el nekem nem az! Nekem te vagy az égető fagy és a parázsló napsütés is.  Így vagy úgy, de megégetem magam Tőled. Elnézésedet kérem, ha esetleg még lelkem kopogtatás nélkül zavarja meg Tiédet. Igyekszem leszokni róla…”

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!