Az út / részlet
“Ültem némán. Körülöttem kacagástól zsibongó gyerekek, csendesen csacsogó társaságok üldögéltek a kiterített pokrócon megbújva a fa árnyékában. Én egyedül voltam, de mégis társaságban, önmagammal. Sokat vagyok egyedül, de mégsem érzem kínzó magánynak. Barátkozom lényemmel, amit eddig nem vittem sikerre. De most beérni látszik az önmegbékélés. Minél inkább befelé irányítom a figyelmemet, annál inkább kifelé tágul… Tovább »
