<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>a_priori</provider_name><provider_url>https://apriori.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Penelopé</author_name><author_url>https://apriori.cafeblog.hu/author/evelinberczeligmail-com/</author_url><title>A nem egy a sok közül</title><html>&lt;p&gt;&quot;Hogy miért nincs valakim? &lt;br /&gt;Mert nem Valakit keresek. &lt;br /&gt;Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, &lt;br /&gt;virágot hoz és betakar. &lt;br /&gt;A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, &lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, &lt;br /&gt;aztán továbbmegy. &lt;br /&gt;A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, &lt;br /&gt;ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa &lt;br /&gt;a fogamon. &lt;br /&gt;A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, &lt;br /&gt;súlytalan madár, ki ágról ágra száll. &lt;br /&gt;Valakije Mindenkinek lehet. &lt;br /&gt;Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, &lt;br /&gt;hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot. &lt;br /&gt;Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, &lt;br /&gt;egy szájat a szavaimhoz. &lt;br /&gt;Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, &lt;br /&gt;erős kart a botlásaimhoz. &lt;br /&gt;Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, &lt;br /&gt;hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez. &lt;br /&gt;Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, &lt;br /&gt;káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, &lt;br /&gt;lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;
&lt;p&gt;Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok. &lt;br /&gt;Akinek én vagyok a folytatása és ő az én elejem, aki kimondja, &lt;br /&gt;amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, &lt;br /&gt;akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, &lt;br /&gt;se túl meleg, hanem pont jó. &lt;br /&gt;Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, &lt;br /&gt;az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem. &lt;br /&gt;Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni &lt;br /&gt;a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat. &lt;br /&gt;És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek a sorsa az enyém tükre, &lt;br /&gt;a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, &lt;br /&gt;illata béke, hangja megváltásom. &lt;br /&gt;Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim. &lt;br /&gt;Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, &lt;br /&gt;vagy akármikor. &lt;br /&gt;A sors-társ az más. &lt;br /&gt;Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez &lt;br /&gt;vagy Bárkihez. &lt;br /&gt;Csak hozzám, mert én Én vagyok.&quot;&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>